2011.09.09

Lépéskényszerben a gyógyszeripari cégek

Drámaian romlik a gyógyszeripari cégek nyereségessége, ezért lépéskényszerbe kerültek. A folyamat megállítását, a profitabilitás fenntartását elsősorban költségeik lefaragása, működésük optimalizálása, a hatékonyság növelése révén tudják elérni – mondja a Medical Tribune-nek adott interjúban Barsi Éva. A PricewaterhouseCoopers tanácsadója szerint újabb fordulatot hozhat a tb-támogatások felülvizsgálata, ezért érdemes olyan rugalmas működési struktúrát létrehozni, amely az esetleges későbbi érvágásokra is megfelelően tud reagálni.

– Sokáig úgy tűnt, a gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek a 2007-es extra adó miatt „ megússzák” a kormány mostani válságintézkedéseit, ám nem így történt. Mi vár most a gyógyszeriparra? Mivel kell szembenéznie a magyarországi piacon jelen lévő cégeknek?

– A gyógyszeripart a válság kezdeti szakasza enyhébb mértékben érintette, mint például az építő- vagy az autóipart. Ám úgy tűnik, hogy a jelenlegi válság W-alakú kezd lenni. (Erről bővebben lásd kisebb írásunkat.) Ez azt jelenti, hogy a negatív gazdasági folyamatok után egy kis enyhülést követően újabb visszaesés jön, mielőtt végleg sikerülne tartósan pozitív pályára állítani nem csak a pénzpiacokat, de a reálgazdaságot is. Jelenleg elméleti jellegű viták vannak arról, hogy a mostani rossz tendencia a „W” második szára, vagy az eredeti válság elhúzódó hatása. A lényeg azonban, hogy mi, a PricewaterhouseCoopersnél azt látjuk, hogy a gyógyszeripari cégeknek drámaian romlik a nyereségességük, ezért lépéskényszerbe kerültek. A folyamat megállítását, a profitabilitás fenntartását a cégek elsősorban költségeik lefaragása, működésük optimalizálása révén tudják elérni, ezért a hazai gyógyszeripar véleményünk szerint a közeljövőben egyértelműen a hatékonyság növelésére fog koncentrálni.

– A hatékonyság növeléséről régóta beszélnek a piac szereplői, ám keveset tudni arról, milyen eszközökkel „ operáltak” eddig. Drasztikus lépés nélkül nem orvosolható a válság. Tanácsadóként mit lát, mi zajlik most a cégeknél?


– Mindenki próbálja a működés hatékonyságát növelni. Hozzákezdtek a gyógyszerismertetői rendszerük átalakításához, módosítják az orvoslátogatók alkalmazási feltételeit, munkaszerződéseiket, időbeosztásukat. Igyekeznek az adótörvények által nyújtott, eddig esetleg figyelmen kívül hagyott lehetőségeket is kihasználni. Jelentősen csökken a szakmai rendezvényekre, konferenciákra fordított támogatások összege, és a promócióban is eltolódnak a hangsúlyok az online marketing felé. Azt látjuk, hogy amíg az elmúlt években kisebb átstrukturálásokat hajtottak végre a piaci szereplők, most elérkeztek ahhoz a ponthoz, amikor a mélyreható, koncepcionális változtatások elkerülhetetlenek. A  hatékonyságnövelésnél egyáltalán nem mindegy, hogy az adott cég kizárólag forgalmazói, vagy gyártói, esetleg disztribútori kapacitással is rendelkezik. Egy gyártó sokkal komplexebb tevékenységet folytat, így könnyebb olyan területet találni, ahol a működés optimalizálásával költség takarítható meg. Viszont a forgalmazóknál is számos lehetőséget látunk az eredményesség fokozására.

– Már most is több száz embert bocsátottak el az iparból. Kik a legnagyobb vesztesei az iparági extra-extra adónak?

– A különadó jelenlegi formájában különösen azokat a cégeket érinti érzékenyen, amelyek csak forgalmazási és ismertetési tevékenységet folytatnak Magyarországon, hiszen ezen szereplők terheit még a K+F tevékenység után igénybe vehető kedvezmény sem enyhíti. Nagy terhet jelent azonban a különadó szignifikáns növekedése az olyan cégek számára is, amelyek K+F kapacitásokat tartanak fenn, hiszen csak a legnagyobb hazai gyógyszergyárak teljesítik a megelőző évi befizetések 100%-ának mértékéig terjedő K+F kedvezmény feltételeit. A különadók bevezetésével azonban a terhek növekedése még nem ért véget. A tb-támogatások felülvizsgálata újabb fordulatokat hozhat, ezért az átszervezés eredményeként olyan rugalmas működési struktúrát érdemes létrehozni, amely az esetleges későbbi érvágásokra is megfelelően tud reagálni.

– Jelenleg milyen eszközei vannak ma egy gyártónak, hogy lobbizzon az általa gyártott/forgalmazott készítmények érdekében?

– Úgy tűnik, akad még lehetőség a rendszerben, hisz a 2012-es költségvetésben egyelőre sok a nyitott kérdés, így például nem tisztázott a K+F támogatás jövője sem. Úgy gondolom, az ipar szereplői jelenleg is erősen lobbiznak, a kérdés az, hogy ez eredményre vezet-e.

– A PwC-nek széles rálátása van a térség országaira. Hol megy jól a gyógyszeriparnak, hol van a legnagyobb megszorítás?

– Az oroszországi piac még elég jövedelmező, ott egyelőre nincs a mienkhez hasonló gyógyszerár támogatási rendszer. Két éve Romániában egy, a magyarhoz némileg hasonlító többlet-adót róttak ki az iparagra, és úgy tudjuk, a lengyelek is hasonló megoldáson törik a fejüket. A régió országai ugyanis átveszik egymástól a „jó ötleteket”. Európa egyes jóléti államaiban pedig a gyógyszerár-támogatások felülvizsgálata és gyökeres újragondolása van napirenden, mert a jelenlegi rendszer több országban gyakorlatilag finanszírozhatatlanná vált.


 
W-alakú válság


A legismertebb és mind a mai napig legtöbb vitát kiváltó W-alakú válság 1929-től egészen a második világháború kezdetéig tartott. Sőt egyes elemzők bizonyos hatásait még a háború utáni években is felfedezni vélik. Az első szakasza a „nagy gazdasági világválság” néven elhíresült 1929–33 közötti időszak volt, amit a Roosevelt-féle New Deal orvosolt. Az egyensúlytalanság azonban nem szűnt meg a világgazdaságban, és különösen nem az Egyesült Államokban, ahol a bajokat évek múlva is az igen magas munkanélküliség mutatta, még akkor is, ha 14 százalék körüli rátája sokkal alacsonyabb volt, mint az 1933-ban mért 25 százalék. Amikor azonban 1937 júniusában a kormány a büdzsé kiegyensúlyozása miatt visszafogta a foglalkoztatás javítását célzó kiadásokat, a gazdaság lejtmenetbe fordult. A növekedés 1938 közepéig visszakapaszkodott ugyan az egy évvel korábbi szintjére, de a foglalkoztatás csak 1941-re érte el az 1937-es szintet, amiben pedig már bőven benne volt a háborús megrendelések hatása.

Szerző: Tinnyei Mária

forrás: Medical Online (Medical Tribune), 2011.09.08.